down

Az életútkönyv


 

Mi az életútkönyv?

 

- Generációs híd, amelyen át az elődök történetei közlekednek, hogy elevenen hassanak  a   gyermekek, az unokák és a dédunokák nemzedékeire.

 

- Privát regény, szerzője valójában az elbeszélő maga. Én csupán leírom majd könyvbe szerkesztem a történetet.

 

- Figyelmes ajándék akár szülőtől gyermeknek,  akár gyermektől szülőnek.

 

 

Szüleink sokat mesélnek nekünk magukról, amíg velük élünk és még az után is, hogy elhagyjuk gyermekkorunk színhelyét. Mire felnőtté válunk, kialakul bennünk egy hézagos regény az életükről, sok üres oldallal – történetekkel, amelyeket nem mondtak el, vagy nem figyeltünk oda annak idején, vagy már elfelejtettünk. A teljes regényt nyilvánvalóan sosem vehetjük kézbe, ez talán nem is lehet célunk. De ne hagyjuk úgy elmenni őket, hogy életük legjelentősebb eseményeit, örömeit vagy drámáit ne tudják továbbadni nekünk és a mi gyermekeinknek – az emlékezetünknél szilárdabb, időtállóbb formában. Hányszor hangzik el családi összejöveteleken: Jaj, papa ezt már százszor elmesélted! Kívülről fújjuk!” Meglehet, ám eltelik néhány év, és már nem fújjuk kívülről, mert nem a saját élményünk, nincs zsigeri emlékezetünk róla. És amikor fel akarjuk idézni, milyen jól jönnének a papa saját szavai, jelzői, fordulatai, amiket immár nem találunk emlékezetünk mélyén. Jó, ha a puszta tényanyag a hozzá tartozó évszámokkal megmarad a fejünkben.

 

Azt tapasztalom, hogy vannak olyan történetek is, amelyek elmeséléséhez időnként szűkös a családi közeg, mert túlságosan kész az ítélkezésre, mert azonnal érzelmekkel reagál rájuk. Én a megértő, de kívülálló harmadik vagyok, akinek mindent el lehet mondani a megítéltetés kockázata nélkül. Nincsenek bennem a rokonok ilyen-olyan viszonyulásai, pozitív vagy negatív érzelmei, előítéletei. Én biztatóan hallgatok, és kérdéseimmel segítem mederben tartani az elbeszélést. Sok mindent tudhat egy idős ember, amire érdemes odafigyelni, meghallgatni, meghallani, talán még követni is. Ebben szeretnék segítséget nyújtani.

 

 

No 2